Itt jó otthon lenni, ide jó hazajönni. Ide születtem, a nagypapám állítólag olyan alakja volt a városnak, mint a Tűztorony.

Ortopéd cipész mesterként hosszan elbeszélgetett és sakkozott Nárcisz utcai verandájukon a kuncsaftjaival és az arra járó ismerősökkel. Nála futottak össze a barátok, ismerősök, és osztották meg a napi híreket eseményeket egymással. Ma már ez a típusú társalgás digitálisan történik, hírfolyamok és posztok formájában. Két generációval ezelőtt egy árnyas balkon adott lehetőséget a hírek áramlásának - egy valódi nyitott tér.

A Tűztorony képe meghatározza az óváros hangulatát, kiugrik a város sziluettjéből, most is őrzi a házakat. Látom a konyhaablakomból, ehhez a látványhoz terveztem a belső tér kialakítását. Főzés közben így figyeljük egymást a Tűztoronnyal.

Délutánonként, mikor tanítványok népesítik be a kertet és együtt festünk, rajzolunk, a verandán álló Singer bőr-varrógépről eszembe jut a nagypapám, mikor nála is összegyűltek emberek, és kicsit megpihentek a békés teraszon, Jól érezték magukat, jókat beszélgettek, mint nálam a Nyitott Műterem udvarán alkotás közben.

Pár éve alkotótábort tartok a nyári szünet első hetében, Veszprém felfedezése ceruzával és ecsettel címmel, ezen a nyáron június 22-25-között szervezem a programot. Veszprém óvárosában festünk, rajzolunk együtt a zegzugos utcákban, tereken, így fedezzük fel a város legkülönlegesebb arcait.

Idén a Laczkó Dezső múzeumban tartjuk a tábor záró kiállítását, szertettel várom az érdeklődőket!